A táblázatból látható, hogy a német határozatlan névlőnek (ein=egy) tagadó alakjai is van (kein=egy se,) aminek többes számú alakjai is vannak!
A névelők a főnév alany, tárgy, részes határozó vagy birtokos jelző szerepét jelzik, ám a mi határozó ragjaink német megfelelői, az elöljáró szók is valamelyik esetet követlik maguk mellé (az alanyeset kivételével).

Bár adott esetben csak a névelő jelzi a főnév mondatban betöltött szerepét, és ugyan jól láthatóan csak hímnemben van saját alakja minden esetnek, a mondatból mindig egyértelműen kiderül, mikor, milyen esetet, számot jelölnek.

A főnév esetét a névelőjén kívül néhány esetben esetjele (-s, -n, (-e)), a mondat szórendjében elfoglalt helye, és az esetleges elöljáró szava jelzi. Ezek döntik el, hogy a mondat elemzése során mely kérdésre fog válaszolni.

A négy eset kérdőszava személyek esetén a hímnemű határozott névélők esetvégződéseit követik: Wer?, Wen?, Wem?, Wessen?, és csak egyes számú alakjuk van. Elöljárós szerkezetre az elöljáró és a kérdőszó párosításával kérdezünk: Von wem? = Kitől? Wovon? = Mitől?

A harmadik személyű névmások a határozott névelők végződéseit mutatják, és az alakjaik is egybeesnek, ahol azok egybe esnek!

T1 és T2 tárgy és részes esetű alakjai egyformák, sőt, visszaható névmások is, utóbbi E3 és T3 -ban a "sich".